Földöntúli szeretet ...
Tudod arra gondoltam,
az ember szereti a
szépet,
szereti a hasznosat,
és sokszor
nem képes különbséget
tenni:
oly nagyon azt a
másikat,
vagy a másikban
szereti
a szépet, a
hasznosat…
s talán azért,
hogy a szeretetnek is
van próbája,
kiderüljön: talmi,
vagy valódi…
mikor elvirágzik a
fa,
szereti-e az ember
akkor is
mikor már nem hoz
gyümölcsöt,
akkor is megmarad-e
az érzés,
amikor se nem
hasznos,
se nem szép,
ha árnyékot se ad a
koronája,
akkor is szereti azt
a másikat,
vagy keres szeretete
tárgyául
egy virágzót,
egy gyümölcsöt
termőt,
egy szépet, egy
hasznosat…
mint az aranynak,
a szeretetnek is
megvan a próbája,
az igazi arany a
savat állja,
a valódi szeretet az
idő viharát,
amikor a szépség
csorbul,
amikor elfogy a
hasznosság,
és még mindig ragyog
a teljes pompájában,
akkor tudható,
hogy igazi az arany,
valódi a szeretet…
s csak az Isten
tudja,
mi marad belőle a
halál után,
de talán
a porból és vízből
lévőből
más nem marad,
az enyészetbe minden
visszakerül,
de tovább él a valódi,
a folyton ragyogó
földöntúli szeretet.
2012. június 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése