Wass Albert
Enyém az álmok
mesepalotája
Nem kell az arany, nem
kell a gyémánt,
enyém az álmok minden
kincse:
csak legyen a két
kezem akire hintse.
Nem kell a fénylő, a
pezsgő, a pompa,
a kihűlő mámor:
enyém a szívek dobogó
gondja,
enyém minden kis
vágysikátor,
enyémek az elröppent
sóhajok,
csókok, amik még
alig-alig élnek
enyém, enyém minden
virág,
minden virág és
minden ének.
Enyém az álmok
mesepalotája,
enyém a tavasz
csoda - zenéje,
amit szívembe
belemuzsikál...
s mégis. . .
mégis valami kéne. .
.
valami kéne: kedves,
a szád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése