A látszat ...

A látszat ...

Tudod arra gondoltam,
az embernek egyik legnagyobb,
legveszélyesebb ellenfele a hazug,
a szélhámos, a gonosz látszat:
a látszat, amelyik a tévhitek szülője...
s a naív, a feltétlen hívő érte
elmegy a világ végére,
pedig, ahol ma a Nap ragyog,
holnapra pusztító vihar tombolhat:
így aztán sokszor érkezik rossz helyre,
menekül a felhőtől is messzire...
a felhőtől, attól,
amelyik csak a látszatra rossz:
a csalónak hisz,
pedig, ahol az égiháború
ma pusztít,
holnap lehet ott a legszebb,
a legtisztább a nyár...
az ember miatta
oly sokszor búsult már,
megtanulhatta volna igazán,
nem ajánlatos hinni neki,
hogy amikor csak őt kérdi,
nagyon könnyen eltéved...
mégsem okul belőle,
kételkedni nem kételkedik,
csak hisz,
s ha szép a látszat,
vakon hódol neki:
meg nem tanulja,
hogy sokszor csak
a látszat a szép,
és látszat a csúnya is...
hiszi a zajos szeretetet,
nem hiszi a csendeset,
s a saját lelkét,
aki soha se hazudott még,
azt meg nem kérdezi,
a szeretet melegét érzi-e:
az ember az istenének
a szépet sokszor választja,
de ahányszor csal a látszat,
csalódik annyiszor...
ellenállni nem képes,
magát hagyja
vezetni orránál fogva,
azért a sok csalódástól
végül hitetlenné,
válik Istentelenné.

2015. július 24.