Augusztus – a nyár
utolsó szép percei
A nyár lassan kiteljesedik, a gyümölcsöket
megérleli, új kenyér készül a learatott beérett búzából, a kismadárfiókák
felnőnek a nyári lombok alatt és a forró szél vígan nyargalászik a mezőkön, a
fénykoszorúk körül, játszik a felhőkkel. Rácsodálkozunk a természet ezernyi
apró csodáira.
Az augusztusi
hajnalokban vöröses, lilás rózsaszínbe festi az ébredő Nap a horizontot.
Frissebbek, üdébbek már
a reggelek, bágyadtak a nappalok.
Olykor már borongós az égbolt, záporok
zúdulnak ránk, vagy a haldokló nyár ezüstös villámokkal harcol a közelgő ősz
ellen. A langyos szellőben esőszag árad, az illatok fátyolként simítják arcunkat.
Az estéken számoljuk
a hullócsillagokat, kísérjük szemünkkel útjukat. Millió csillag cinkosan
hunyorít, a szerelmeseknek romantikát
nyújtva. A Holdat felhők takarják – a bágyadt fényt átengedve a felhőkárpiton.
A nyár utolsó szép
percei. Még sárga-arany varázslatú a Nap, búcsúzik lassan a napsugár, búcsúznak
a madarak dalaikkal. Az azúrkék égbolton fehér gomolyfelhők sokasodnak.
Meghosszabbodnak az árnyak.
Már hullnak a
virágszirmok – megindul a hervadás, s sokszor útjára indul egy elsárgult levél
a falombok közül.
. Lassan csendesedik
a természet, a madarak is elnémulnak dalaikkal, csak az útra készülődve gyűlnek
össze. Lármáznak a környéken, elköszönve a nyártól, útra kelnek a meleg, a
másik világuk felé.
Folyik a betakarítás,
előkészítik a földeket az új élet elvetésére.
Augusztusi zsivaj,
még a szél is másként fúj: viszi a hangokat a végtelenben. Az augusztus dallama, zenéje, a nyárvég
színei, az ősz érkező hangulata – lelkünkben az elmúló nyár fénysugarai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése