Fénylő brokát az
alkony
Fénylő brokátot terít
a horizontra az alkonyat
Gyöngyházfelhőkön át
ragyog a lemenő Nap
Az augusztusi égbolt
most csillámló arany
Bodros felhők
szivárványszínben pompáznak
Szívemben, lelkemben
dallamok szárnyalnak
*
A Nap sugara ragyogó
fényt sző a horizontra. Egymást kergetik játszadozva a bárányfelhők az
égbolton. Zsibong a kert, a messzeségből zeng a madarak víg dala.
Gyönyörűek a nyíló rózsák. Aranyló méhek és darazsak zümmögnek a
virágkelyhekben. Villog a napsugár a lombok között. Az ég és a föld is
aranyfényben ragyog. Harangszót hoz felénk a nyári szellő.
Már korábban
alkonyodik., Az este csendjében békésen álmodozik a kert is. Merengek. Rád
gondolok. Jó érzés tudni, hogy gondolsz rám. Szelíd, féltő szavaid gyógyítják
sebzett lelkemet.
Az égbolton, a
felhőfoszlányok közül előbújik a Hold – fénylik körülötte a holdudvar, a sok
kis csillag hunyorog, bűvölete bennem van.
Elgondolkodom: minden
véges, egyszer minden célba ér. Talán az én életemnek is lehet még célja és
felém nyújtott kezedben megkapaszkodva bízhatok a holnapban, hisz érzem, itt
vagy nekem és mindig erőt adsz az új naphoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése