Ajándékba kapott boldogság
A szentjánosbogarak:
mintha
felköltöztek volna
új lakhelyükké
választva az eget,
a magasból fénylő
csillagként,
hogy leragyogjanak,
miért másért is:
a mi örömünkre csakis
…
de talán inkább
munkájukat végzik
apró kis szorgos
manócskák:
égi lámpásukat tartva
kezükben,
időnként
ügyetlenkedve,
vagy épp szándékosan,
egy-egy világító
testet elejtenek,
nem kis örömére
sokunknak…
s ez az ajándékba
kapott boldogság
megsokszorozódik
augusztusban:
aki figyel rájuk,
csodatevő voltukban
bízik,
az ebben a szikrázó
hónapban
gyakran tekint fel
vágyakozva
a ragyogó égboltra,
hogy talán
szerencséjére
segítségére siet
az égből zuhanó
jel...
más dolog vele
nincsen,
beteljesül a z óhaj,
csodák csodájára
csak jó időben
kívánni kell…
vagy sem, de az
biztos,
hogy ebben
a nyár végi hónapban,
köszönhetően
az önzetlen,
magukat feláldozó
öngyilkos
csillagoknak,
sokkal több a
kívánság,
és ahol nagyobb
számban van,
ott több is
teljesedik sokkal…
augusztusban
belőlük rengeteg van,
s ha ez így igaz,
több a boldog ember
is sokkal,
ebben a nyártól
búcsúzó hónapban…
talán még lehet
mondani azt is,
az augusztus
a boldog emberek
hónapja,
köszönhetően a
manóknak,
s a lehulló égi
lámpásoknak.
2012. július 31.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése