A természetesbe érkezve ...

A természetesbe érkezve ...

Tudod arra gondoltam,
az ember valaha
érkezett a természetesbe,
felfedezett a világon azóta
a lehetőségek közt sok mindent,
(a kőből magának szerszámot faragott,
megteremtette a gépeket,
ó, és még mi mindent))
ami jó felé vezethetett volna,
ha őket használja okosan...
minden elmúlt korra
van kiemelkedőn jellemző,
mígnem egyszer eljutottunk a mába,
amikorra a sok sokra vágyás
megszülte a hamisat magának,
megérkeztünk szép lassan,
szinte észrevétlen,
lépésről lépésre
a hamisság korába,
(aminek látszólag nem lehet haszna)
de a hamis táplálék, a hamis mosoly,
a hamis szó, a hamis szeretet
nem építi az embert...
se a hamis gondolat,
az, amelyik a lélekkel
nincsen szinkronban:
olyanok ezek, mint az a pénz,
amiből ugyan van sok,
de valós értéke nincsen,
nem adnak érte egészséget, boldogságot...
a lélekkel teli természetest idővel
a lélektelen teljesen kiszoríthatja
az ember alkotta mesterséges,
ha csak nem történik meg a csoda,
ha nem érkezik az isteni szikra,
ha nem jön rá még időben,
hogy az érték a természetes, mégha
Dunát rekeszteni vele nem is lehet,
az egészsége, a boldogsága
van ítélve halálra,
ha nem tér vissza még időben,
(addig, míg van a természetesnek
követhető nyoma)
a mezítelenségbe,
a természetes állapotba,
ahol gyermekien igaz a a mosoly,
és boldogító a szeretet,
ahol minden más
nekik van alárendelve.

2015. aug. 10.