Kiszolgáltatottság

Kiszolgáltatottság 

Tudod arra gondoltam,
hogy kiszolgáltatott az ember,
s hogy érezze magát biztonságban,
nehogy végül valahol elvesszen,
a saját érdekeit képviseli erősen...
közben nem mindig gondol arra,
ha össze csak a sok "ént" adja,
ha az van csak a középpontban,
ha mindig merít,
de soha nem pótol,
akkor ő rossz gazdálkodó,
az eredmény a sivár silányság...
aki önzőn folyton
csak kivesz a Földből,
ha nem tesz vissza ugyan annyit,
az eljut egyszer odáig,
hogy hiába fordul hozzá,
nem adhat már,
nem maradt benne semmi...
jól felfogott érdek,
hogy valaki adjon is,
minden kapcsolat kiürül,
miből az ember hasznot akar,
ha bele semmit sem ad...
életbevágóan fontos,
hogy a föld teremjen hosszan,
hogy virágozzon a kapcsolat:
talán, úgy van az kitalálva,
ha valaki kapni akar,
adnia is kell okosan...
és néha van úgy is,
hogy magáról felejtkezve,
az üzletet feladva
a másik érdeke kerül előtérbe,
aki adhat, föl az töltődik,
biztonságban akkor érzi magát:
megtörténik az a furcsaság,
hogy önös érdek lesz
nem a saját,
de egy másik boldogság...
igaz, az talán már nem is földi,
az már égből pottyant érzés,
az a szerelem nem is lehet emberi,
az az érzés már biztosan isteni.

2015. július 28.