Átölelnek a fények
...
Fojtogatnak a ki nem
mondott szavak
Az emlékek lelkembe
hasítanak
Pillám mögé zárom a
mindenséget
Szabad folyást adva
forró könnyeimnek
Futnék hozzád a
napfényes tavaszban
Szállnék, mint a
szárnyaló madár
A nyári égbolt hulló
csillagait elfognám,
S szeretetemmel mind
neked adnám
Sétálnék veled kézen
fogva az avarban
Hógolyóznék, mikor
fehér bundás a táj
Csendben ölelnélek
gyenge karjaimmal
Amint tettem sok-sok
éven át
De mindezt már csak
álmaimban teszem
Hisz magányos évek
borulnak rám
Szemed arany fénye a
végtelenből
Az emlékezet szárnyán
ölelnek át
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése