Téged idéznek ...
Homályos tükör az
égbolt,
árnyak sodródnak
köröttünk
Sziporkázó
csillagfények
gondolatban téged
idéznek
Fogadtad: nem hagysz
el,
utamon mindig velem
leszel
Egyedül gyötrődök az
éjben,
a messze tűnő
gondolatban,
a válaszok végleg
elmaradtak,
az álmok mélyén
elraboltak:
Nincs, ki
megvigasztalna!
Szenvedek, az életem
tiéd lett,
kezed már nem simogat,
szemed fénye régen
kialudt,
gyertyád lángja is
ellobbant
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése