Bennem élsz
Bennem élsz,
szívem mélyére
zártalak
Megremeg a hangom,
ha szemed ragyog
előttem
Rád gondolok,
arcod látom a
végtelen térben
lelkünk szárnyalt,
s veled múlt el a
szerelem
Emlék az a nap,
mikor egymásra
találtunk
a sors kanyargós
ösvényein
utunkat együtt jártuk
de hirtelen
megtorpant
Érthetetlen már a
gondolat
tűnt remények mögött
Elnémult szavak,
könnyes szemek,
a fények
elhomályosodtak
Te is messze mentél
az örökkévalóságba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése