A sors tava
Szívem görcsösen őrzi
emléked,
Mely mélyen fészkel
lelkemben
Csónakod a sors
tavába süllyedt,
S kettőnk szíve
egymásnak elveszett
Szemem bejárja a
végtelent,
A boldogságtól végleg
búcsút intve
A csend az álmokban
vesztegel,
S elterül rejtezve a
lelkemben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése