2014. július 5., szombat

A szeretetet az adás élteti



A szeretetet az adás élteti 
Tudod arra gondoltam,
hogy kapni olyantól,
ki az ajándékkal
a szeretetét mutatja,
az lehet nagyon jó,
az érzés boldogító,
de a szeretetet az adás élteti,
jól igazán azzal lakik:
az ember adná mindenét ,
és még többre vágyik annál is...
olyan az, mint az éhség,
hiába, hogy valaki
egyszer jól lakik,
utána megéhezik megint,
az adás-éhség újra megjelenik:
s ha valaki szeret,
de adni nincsen módjában,
az, mint az éhezés, olyan...
a nappalok idővel
lesznek elviselhetőbbek,
de az éjszaka,
amikor a kielégítetlen
adni vágyás felébred,
lesz annál keservesebb,
olyankor minden fokozódik...
ha csak nyújtanának a másiknak
egy tányér meleg ételt, ahhoz is
hegyeket kell megmászni,
szakadékokat átugrani,
de a tányér mindig kiborul,
lehet kezdeni elölről,
s mikor végül elkészül már,
az ember boldogan odaadná,
elfogyasztja valaki más ...
és az álmodó reggel úgy ébred,
olyan szívdobogással, olyan fáradtan,
mintha azért a semmiért
bejárta volna a fél világot...
mert, ha idővel a nappal könnyebb is,
az adni vágyást el nem felejti az álom.



2014. július 3.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése