Égi lantok...
Csöndes éjszaka,
fölöttünk ezüstlik a holdfény.
Szellő sem rezzen,
némaság a csillagok között.
Hajnal négyet mutat
az óra. Ébredő égbolt.
Zavart álomból nyílik
szemed.
A horizont fátyla
lebben, szétnyílik a hajnalban.
Az éjszaka sápadtsága
dereng.
Szétterül az ég
halvány selyme.
Álomittas szemek
nyílnak, titkok osonnak a szempillák alól.
Égi lantok szólanak,
a madarak ébresztő dallamuk zeng,
a hajnali horizont
kékülő mezején.
A Nap szemét
nyitogatja, sugárszálai érintik szívemet.
A kert fái között
szellő oson, a lombok között játszadozik a fénysugár.
Csillogók a
harmatcseppek a leveleken, a füvön.
Letűnt éjszaka,
sejtelmes álmok, - szívünk nyugovása.
Remény ébred, - a
város új napra kel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése