Csitáry-Hock Tamás
Van a varázs…
Éled az életed. Amiben sok minden
történhet. Vannak benne mosolygós reggelek, magányos déli kávézások, esős
délutánok, kandallós esték. Néha a rég várt könyvet hozza a postás, máskor csak
kevésbé várt számlákat. Van, hogy új munkahelyet találsz, de van, hogy a régit
veszíted el. Vannak boldog találkozásaid és fájdalmas búcsúzásaid. Élsz. Teszed
a dolgod. És álmodsz. Aztán egy napon ...belépsz valahová. Egy helyiségbe. Egy
teljesen szokványos, szürke, semmi különöset nem adó helyiségbe. Legalábbis,
amikor belépsz, még így van. De valahogy, egy pillanatban szemben találod magad
valakivel. Vele. Rád mosolyog, szól hozzád. Beszéltek, és közben történik
valami. Valami, amit szavakkal még nem tudsz megfogalmazni, amit csak érzel.
Elköszönsz Tőle, kilépsz az ajtón, de már egy másik ember csukja be maga mögött
az ajtót. Akit egy mosoly megfogott, akit egy mosoly a hatalmába kerített. Egy
mosoly, ami nem csak mosoly. Hanem lélek. Érzés. Igen, ott bent, a szürke falak
között történt valami. Varázslat.
Bizony, létezik ilyen varázs. Mosolyvarázs…
Bizony, létezik ilyen varázs. Mosolyvarázs…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése