Minden mulandó

Minden mulandó

Tudod arra gondoltam,
az ember tapasztalatból tudja,
hogy minden mulandó,
a jelek afelé mutatnak,
de azért hívő és hitetlen
az öröklétet reméli:
hogy az élet hová tart,
azt nem tudja senki...
és így a jó talán,
ha tudná biztosan,
hogy vége nincsen soha,
érte nem harcolna,
amit megtehet
ebben a szakaszban,
azt a következőre
könnyen halasztana,
a mostani küzdelem nélkül telne,
egy lépést se haladna
az égig érő létrán felfele:
az értéke nem sok
a végtelen mennyiségű kincsnek...
az ember azt se tudja,
viszi-e tovább
a felgyülemlett szeretetet,
vagy vele az is vész a semmibe:
és talán jó is az, hogy nem tud
a végtelen valóságról semmit,
nem biztos az élet,
és a szeretet öröklétében,
ezért aztán most kell élnie,
most kell szeretnie,
nem érdemes halogatni,
mert esetleg aki azt teszi
végleg lemarad...
az ember tudatlanul talán
megbecsüli jobban
azt az itt tölthető rövid időt,
jobban védelmezi,
ami fontos neki,
amíg teheti, amíg azt érzi,
hogy a szív dobog még.

2014. július 25.