Hogy mit jelent
számomra a Balaton
Hogy mit jelent
számomra a Balaton,
nehéz Neked
elmondanom,
beszélni nem könnyű
róla,
mint a szeretetről
általában,
de talán, ha
hasonlítanám,
az olyan szerelemhez
hasonlítanám,
ahol az egyik fél
időnként mással flörtöl,
de minden alkalommal
megbizonyosodik arról,
hogy lehet más szebb,
gazdagabb sokkal,
de annál az egynél,
annál az igazinál
senki nem simogat
finomabban,
senki sem ölel
jobban,
mert bizony én úgy
érzem,
amikor selymes vizébe
lépek,
hogy simogat, hogy
átölel,
talán azért, mert
szeret engem,
mint ahogyan én őt
szeretem.
De olyan is nekem a
Balaton,
mint az otthon,
mikor valaki hosszú
távollét után
hazamegy a szülői
házba,
ahol kísértenek a
gyermekkori emlékek,
az ifjúkori álmok,
felhőtlen
hancúrozások,
igen, kicsit úgy
megyek hozzá,
mint aki hazamegy,
és ha bízom benne, ha
rábízom magam,
finom hullámaival még
el is ringat,
mint valaha a
bölcsőben édesanyám.
Vagy, mint egy szent
zarándokút,
ha Révfülöpnél
elindulok a hosszú útra,
a kezdetnél még sok a
jókedvű ember,
azután szépen lassan
mind elmaradnak,
és én egyedül vagyok,
néha egy csobbanás,
egy kíváncsi halacska
ugrik ki,
körülöttem más nincs,
csak a lágyan
simogató víz,
fejem fölött a
ragyogó kék ég,
az út közepére már
semmi sincs velem,
nincsen idő, és
nincsen rohanás,
a vidám fürdőzőkkel
a gondjaimat is hátra
hagyom,
és a csöndben
önmagammal találkozom,
messziről feltűnnek
Boglár körvonalai,
ahogy egyre jobban
rajzolódik ki,
úgy térek vissza
zajos forgatagába a mának,
velem van az emlék,
hogy nem veszett
teljesen még el,
hiszen az úton
találkoztam,
elveszítettnek hitt
önmagammal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése