Végtelen róna ...
A róna végtelenségét
pillantásom simogatta
Az arany-zöld fákon
dús lombok ringtak
Madarak trillája
zengett,
az égi óceán
azúrkékben
pompázott,
fehér fodrok úsztak
felhőkként ott fenn
Arcomat szellő
érintette
A víz csobogó dallama
szívemhez szólt, s
lelkem
bánatát gyógyította
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése