Névnapomkor!
A kitárulkozó
hajnallal ébredek.
A függönyön át látom
az égbolt színeit, az éjszakai vihar utáni nyomokat.
Hallom a madarak
köszöntését, hallgatom meséiket az elmúló éjszakáról.
Hullámzik ritmusosan
az ébredő élet a horizont felhői között.
Szemem örvényeiből
reménysugár pattan, beborítva a nyomott álmokat.
Szívem ritmusát
rendezve, elsimítva arcom gond-ráncait.
Ez az igazi életem, -
fájdalommal, kínjaimmal telve.
Kiáltanék: Istenem
segíts! Adj erőt, hitet az új napban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése