Fényvirág és remény
...
Arany fényvirágok
ragyognak, majd az alkonnyal elhamvadnak,
s végtelenbe hullnak.
Magadban állsz, a
távolt kémleli szemed.
Szürkülnek a fények,
lehull az este – az éj szendereg.
A madárdal is
elhalkul, mélyül a csend.
Hazatérsz álmaidban,
ahol már senki nincs ébren.
Csak az emlékek
dalolnak, s az angyalokkal szárnyalsz.
Csend honol körötted
, a fájdalmaid, s a gondjaid is elpihennek.
A csillagfények, s a Hold koszorút fonnak köréd, átölelik
álmaidat.
Széppé, s jóvá
lesznek az éjszakai rózsákkal övezett utak,
míg végül ébredsz a
hajnali pírral.
Új hidak épülnek a
holnappal, s a remény táncra kel a reggelben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése