Saját utunkat járni ...
Tudod arra gondoltam,
hogy a Föld anélkül forog,
hogy az itt élők beleszédülnének:
az a természetes állapot,
ami fel sem tűnik senkinek...
és talán azt se veszi észre az ember,
az is természetes állapot,
hogy a saját útját vágyik járni,
miközben már rég
magával ragadta az áradat,
ha nem is szeretne, megy abba az irányba,
amelyikbe őt és a tömeget
a hullám sodorja...
időnként kerül csendesebb szakaszba,
akkor a mennyekben érzi magát,
és van úgy, hogy ketten,
mint két hajótörött
egymásba kapaszkodnak,
de csak, míg egy nagyobb taréjú hullám
el nem választja őket újra:
időnként egy-egy tárgy tűnik kikötőnek,
de kiderül a tévedés, a sodrás meg nem áll
viszi az embert tovább...
talán lehet úgy is,
hogy egy nagyobb, egy fájdalmas lökés
(olyan az, mint a születés)
szigetre veti, a szeretet szigetére,
ahol az ő, a szeretet törvényei uralkodnak:
az útirányt tovább
nem a mindent magával ragadó széljárás,
de az igaz szeretet mutatja.
hogy a Föld anélkül forog,
hogy az itt élők beleszédülnének:
az a természetes állapot,
ami fel sem tűnik senkinek...
és talán azt se veszi észre az ember,
az is természetes állapot,
hogy a saját útját vágyik járni,
miközben már rég
magával ragadta az áradat,
ha nem is szeretne, megy abba az irányba,
amelyikbe őt és a tömeget
a hullám sodorja...
időnként kerül csendesebb szakaszba,
akkor a mennyekben érzi magát,
és van úgy, hogy ketten,
mint két hajótörött
egymásba kapaszkodnak,
de csak, míg egy nagyobb taréjú hullám
el nem választja őket újra:
időnként egy-egy tárgy tűnik kikötőnek,
de kiderül a tévedés, a sodrás meg nem áll
viszi az embert tovább...
talán lehet úgy is,
hogy egy nagyobb, egy fájdalmas lökés
(olyan az, mint a születés)
szigetre veti, a szeretet szigetére,
ahol az ő, a szeretet törvényei uralkodnak:
az útirányt tovább
nem a mindent magával ragadó széljárás,
de az igaz szeretet mutatja.
2014. június 17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése