Pilleszárnyon –
június
Árnyat adó lombos fák
fölött,
Azúrkék égbolt terül
ránk
Szelíd hangok, nyári
dallamok,
Bíborfényt festő
alkonyat,
Langyos, holdfényes
éjszaka,
Csillagszikrák a
júniusban
*
Júniusi nap ragyog.
Felhőtlen az ég, szikrát vet a horizont. Sugárszálak játszadoznak a falakon, a
lombok között. Édes hangok szárnyalnak, örömmel töltenek el. Bűvösen átfonnak a
természet lágy dallamai, a madárcsivitelés, a susogó szellő, a felhők víg
játéka a horizonton – mint a tündérek szárnyalása. A légben illatözön árad. Szellő
susog a lombok között. Árnyak lengenek, dallamok szárnyalnak. Érinti lágyan
arcunkat, kezünket az enyhe fuvallat. Az alkony bíbor színkavalkádja után
elpihen felettünk az est. Ott fent a Hold, s a csillagok fénye nekünk ragyog.
Lelkünk elpihen, Isten mosolyog ránk, vigyázza álmainkat az angyalok kara.
Mélyen magához ölel a
csend. A szeretet örökös záloga sorsunknak. Ágyunk szélére ül, hozzánk simul,
szólít, és elborít. Miénk marad örökre, melengeti szívünket. Aranyhajából fon
lélekhúrokat. Összekötve az álmot az éjszaka neszeivel. Imák szállnak a csönd
szívében, a reggel reményeinek meghitt sugaraiban.
Pilleszárnyakon
megérkezett június.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése