A szót, hogy köszönöm ...

A szót, hogy köszönöm ...

Tudod arra gondoltam,
a szót, hogy köszönöm,
az ember semmiségért
kimondja könnyedén,
de amikor a köszönöm jogos,
nagyobb érték az ajándék,
kifejezhetetlen pénzben,
amit nem elfogadni lehetetlen,
elfogadni kellemetlen, talán,
mert olyat kap a másik,
amit adni kevesen tudnak:
akkor a száj marad néma...
az idő ilyen ajándék
a testi lelki energia,
aminek nincsen szabott ára,
amire csak egy szó a fizetség:
a köszönöm...
amit kimondani nehéz,
az ilyen ajándék zavart okoz,
könnyen kicsinyli le az ember,
valamiért úgy tesz sokszor,
mint akinek az jár,
meg különben is, az semmiség,
nincs mit köszönni rajta,
mintha az üzletnek lenne a része,
mintha olyan fizetséget várnának érte,
amivel ő nem rendelkezik...
talán, mert adósnak érzi magát
az, aki adni képtelen,
és adósnak lenni nem jó,
egyszerűbb semmibe venni a dolgot,
tán még a másikat meg is utálni,
elfordulni tőle az utcán:
a vétke megbocsájthatatlan,
miért tud ő olyat,
amire nem képes a másik...
mert nem csak jól adni,
de jól elfogadni is csak olyan tud,
akinek a szívében szeretet van.

2014. június 19.