Kint a fák alatt
/Június/
Nyár – köszöntelek! Kint
a fák alatt, az erdő szélén, az illatárban – köszöntelek.
Miért is köszöntelek?
Köszöntelek a sok
illatozó virágért, - köszöntelek a feketerigómért, hiszen reggelente ő üdvözöl. A feketerigómért, ki
újra – minden évben kikelti kis fiókáit a nagy fa tetején.
Ő is köszönt, szinte
személyes ismerősként. Figyelem füttyét és vele, benne emlékeimet látom, hallgatom.
Kérdezném tőle, neki mit hozott a nyár?De valami visszatart, - talán az, hogy választ
úgy sem kapok. Látom, ahogy szomorúan figyel. Talán ő is érzi bánatom. A fájdalom kegyetlenül nyomja a
lelkemet. Szaladok, menekülök valami elől
Június! Nyár! Mondd mit
hoztál nekem? Titkolod? Nem tervezek már. Nem tudom, mi lesz, hogy lelkem száll
e még?
Június . Köszöntelek,
hisz kibontottad a hársfák szirmait, mert azért a nyár mégis csak felmelegít
valakit..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése