Imákat hoz felénk ...
Az ablaküvegen át
ragyognak a sugarak.
Virágillat szárnyal a
légben, imákat hoz felénk az enyhe szellő.
Azúrkék selyempalást
a horizont, csupa tűz a Nap arany mosolya.
Finom kezek
simogatják arcunkat, illatos szélben becézgetve.
Két lélek ring a sors
folyóján, bodorfelhők közt homályosan andalogva
Mélységekbe simulnak
a szemek, egymás tekintetébe mélyednek,
csillagként ragyognak
a végtelenben.
Mély, arany fények a
végtelenből, gyertyalángot tükrözve a könnyekben.
Szívünk az érzésektől
kicsordul, csillagrendszerek versei születnek.
A hajnalok hűvöse
legyint meg, az éjszaka elszálló titkain át.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése