2014. június 29., vasárnap

Aranyhajú hajnal ...



Aranyhajú hajnal ...

Az éjszaka szürke palástot ölt magára
Az égen csillagok, ezüstlik a telihold.
Elnehezült álmokból ébredünk,
elűzi a kelő Nap a sötét árnyakat
Kibontja arany haját a hajnal
Könnyeket szárít fel szemünkben
Rózsaszirmokon gurulnak a harmatcseppek,
csillognak, mint ezüst ékszerek
Az éjszakai titkok azúrkék függönyt lebbentenek,
felissza a Nap a harmatcseppeket.
A madarak zengik víg éneküket.
Illatokat hoz felénk a játékos szellő,
a légben dallamokként szállnak.
Tágra nyílt, azúrkék szem a horizont,
mosolyog, lobog a szőke gabonatábla
A kertek arany-zöldben fénylenek,
szórják édes illatukat a virágok,
hűvös lágyan csobognak a folyók, patakok,
Ezer hangon szól a bozótok világa

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése