A szépet őrzöd
szívedben
Válasz nélkül maradt
kérdések
Szemébe mélyedve –
féltett titkokat olvastál ki, - elvarázsolt
pillanatok, szikrák lövelltek belőle. A legszebb érzés, mely simogatta szívedet.
Várakozások, beteljesülések. Szavak sodrása, vagy a csend hatalma. Elmosódott
képek, tükrök, melyek visszatükrözték a valóságot – egy arcot, mely a bennünk
épített hidak útjai, amin valamikor átkeltünk. Visszafordíthatatlan, elszálló
idő, a válasz nélkül maradt kérdések. Ködök, füstfelhők, homály az emlékezet
mögött. Hiába vigyáztál - ellepett, belesüllyedtél, mint egy ingoványba,
ahonnan nincs kiút. Menekültél, de megfertőzte sajgó lelkedet.
Most hangtalan, sötét
éjszakák fonnak körül, beteljesületlen vágyak feszítenek. Eltorzított valóság,
érzéketlenség az élet útjain. Reménytelenség, fájó gondolatok és emlékek, mégis
visszakívánod azokat a boldog, vagy nyomorult időket, hisz együtt voltál vele.
Sietve indulsz a múltat kutatni, céltalanul bolyongva. Keresel egy tovalibbenő
álomképet – egy elmúlt szerelmet, melyet az idő megszépített, pedig tudod, hogy
mennyi keserűség is volt. Áltatod magad, mert csak a szépet őrzöd szívedben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése