Léleksimogató ...
A Nap az égbolt
alján, a hegytető mögött pihen.
A horizont kék
függönyét bíborra színezi át az alkonyban.
Mosolyog a szív, a
lélek.
Az éjben
elhomályosodnak a fények, ölelik álmainkat.
Szunnyadnak a szelek,
a tó felett csillagsugarak pihennek,
olykor eltakarják a
fellegek.
A virágok ontják
illatukat, csönddel simítva a fáradt,
lecsukódó szemeket.
*
Gyöngyharmatot szór
szét a hajnal a fákon, a virágokon
és minden egyes
fűszálon.
Álmosan kel a Nap, de
azután kacagva gurul a horizontra,
az ébredő lelkeket
simogatva.
Szempilláinkra könnyeket
csalva, -lágy öleléssel –
az új napba reményt
adva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése