Májusi árvácskák
Szivárványos, bársonyos pillangók
libbennek a napsárga szirmokra.
Táncukban kecsesség, törékenység
Lélektáncuk a fények játéka
Szemem követi libegő életüket
A szeretet simogató ringatása
Szívem köré fájó, de melengető burkot
von.
Vasárnap van. Ragyog a májusi nap. Sűrű
lombkoronákon átragyog a sok-sok sugárszál, rácsókolva a fényt a fák alatt lévő
virágokra.
A már elvirágzott fák szirmai
hullanak. A szellő felkapva lebegteti,
mintha a pillangók szárnyacskáit libbentené, táncra csalogatva. Mindenfelől
madarak pittyegése, vidám dala hallatszik.
A város főtere – a Szabadság tér. Itt
üldögélek, mindent mélyen magamba zárva, figyelve. Szeretem ezt a teret, a
körülölelő parkot. A szembeni református nagytemplomtól harangszó zeng. Az
egész park – de maga a város is – tele van fákkal, bokrokkal, virágokkal.
Kellemes illatár lengedez, hullámzik a levegőben. Árvácska ágyások különböző
alakzatban, a lila, a cirmos és napsárga
színekben pompáznak. Méhek, darazsak sokasága zümmög a kelyheken. A tér közepén
Kossuth Lajos szobra áll, külön bekerített, árvácskák szín kavalkádjával teleültetett
kertben. Talán színük is, de csodálatos illatuk vonzza a darazsakat, a
pillangókat. Elgondolkodva figyelem őket: szorgalmasan röppennek
sziromról-sziromra, gyűjtve a nektárt - jól megférve egymással. A napsárga
darazsak egybeolvadnak a virágokkal, vagy egy egészen más, különleges
színfoltot adnak a szivárványos pillangók.
A város zaja elhalkul a szelíden
szívemet érintő érzésekben. Fáradt lelkem megpihen ebben a nyugalomban, míg
gyerekhangok, vidám nevetés zökkent ki a hangulatból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése