2014. május 2., péntek

A lélek különleges szépsége



A lélek különleges szépsége

Tudod arra gondoltam,
ha egyszer változna átlátszóvá
minden, ami ruha,
az hatalmas vihart okozna:
lennének, akik elbújnának hosszan
otthonuk védelmet nyújtó sötétjében,
de, akiket pár nap múlva
az éhség legyőzhetetlen érzete
a napfényre csalogatna,
pironkodva eleinte,
majd a helyzetet megszokva
járnának az emberek ruhátlan...
(persze lennének
az álszeméremhez végsőkig ragaszkodó
hősi halottak is)
egy idő után nem tűnne fel az átlag,
aztán a rút
és a gyönyörű is természetessé válna,
elveszítené a test
a különleges varázserejét,
és az ember talán,
rabtartója többé nem lévén
felszabadulva fordulna a titokzatos,
a nehezen meglátható lélek felé...
talán kihalna egy-két nemzedék,
és már senki nem emlékezne arra,
(ha mesélnék se értenék), hogyan lehetett,
hogy az öregedésre oly fogékony test
az embernek valaha
a józan eszét elvette,
miközben hidegen hagyta
a lélek különleges, utánozhatatlan szépsége.

2014.április. 30.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése