Csend – miriád
Csend van a földön,
az égen – az éjben.
Vigaszt adva pihenőre
térnek a gondolatok,
s a szavak is az
álmok útján.
Angyalok a mennyben,
a bú, a bánat elsimul
az éjszakában...
A csillagok miriádja
sziporkázó fényt ont,
s a Hold ezüstös
árnya hull.
Párák közt pirkadó
hajnal tör fel,
a harmatgyöngyös,
szeles ébredésben.
Fénysereg böki át a
horizontot,
végighúzva
bíborecsetjét az égbolton.
Reménydallamok
szárnyalnak a természetben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése