Eső után …
Varázslatos a reggel
a korai madárkoncerttel. Rigók zengik himnuszukat. Óriási vihar után, az
éjszakai esőtől csillogó gyöngycsodákat varázsol a szikrázóan áradó napfény a
fűre, a fákra, a hetykén nyújtózkodó bokrokra, virágokra. Még egy-két eltévedt,
elkésett esőcsepp zizzen a lombokról. Párás
a levegő, az áttört messzeségben az eső után viruló kékségben itt-ott fehér
habos, bodros felhők úsznak. Kellemes esőillat leng a levegőben. A zöld-arany
lombsátor között a nap áldásos sugarától fény és árnyék meseszép játéka vibrál.
Az utcán víztócsák állnak. Ahogy a fény visszatükröződik – mintha tükörben
nézegetné magát a napocska, míg lent a földön egy másik horizont fénylik, ahogy
csillognak a tócsák. Langyos szellő futkos a légben, felszárítva a fák levelein
legördülő esőgyöngyöket, szétoszlatva az égbolt bodorfelhőit, - teljesen
átengedve a ragyogó napsugarakat. Lengeti a virágszirmokon lebegő pillangók
szárnyacskáit. A selyem fűtakaró között bogarak zümmögnek, élik nyüzsgő,
szorgos mindennapjaikat. Leírhatatlan gyönyörű, azúrkékségű a végtelen égi
óceán. A felettünk élő égi csodák – a végtelen tér, a lelkemmel Neked fotózott
kincsek, az aranyat érő májusi eső.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése