Lehetne már végre …
Esik!
Kopognak az ablakon a
viharos, szél által odafújt esőcseppek.
Állok az ablaknál és
figyelem az üvegen kergetőző vízcseppeket.
Érzem, amint arcom nedvesedik legördülő könnyeimtől.
Könnyeimtől, melyek
oldják feszültségemet és könnyítenek
kétségekkel teli árva
szívem harapó, mély fájdalmán
Gomolygó füstfelhőn
keresztül nézem az árnyak játékát,
a szél olcsó zenéjét
hallgatva.
Furcsa árnyak, furcsa
érzések bolyonganak a nedves,
párás szürkülő
alkonyatban.
A madarak lármásan
rázzák magukat az ereszen.
Lehetne már végre
igazi tavasz!
Nagyon vágyom az
önfeledten kergetőző felhők
és a lombok között
játszadozó napsugár játékára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése