2014. május 8., csütörtök

Fellobbanva ...



Fellobbanva ...

Tudod arra gondoltam,
ha hét nyelven szól tökéletesen valaki,
s ha mind a hetet egyformán szereti,
az egyiket a dallama,
másikat a logikája,
a következőt a szépsége miatt,
ha mindegyikhez köti is szoros,
felejthetetlennek hitt kapcsolat,
mégis talán a sok közül az az igazi,
amit beittak az ember sejtjei,
amelyik a vérévé vált,
amelyik hívatlanul is előtör
a különleges pillanatokban,
amelyik ott van az álomban akkor is,
ha nem gondolnak rá sokáig,
amit akarva sem lehet elfeledni...
és talán szerethet valaki embert is
akár hetet,
nagy lánggal az összeset,
ismerheti "anyanyelvi szinten"
mindegyiket,
de az igazi közülük az lehet,
(ha megtalálható az igazi köztük)
amikor a tűz nem alszik ki,
amikor nem csupán az emlékekben él
halványulva mindig,
de a parázs akkor is ott izzik,
amikor rá nem is gondolnak,
hogy akár hosszú évek múlva
hirtelen fellobbanjon,
nagy tüzet okozzon bármikor:
szerelem, amelyik beépül a sejtekbe,
amelyik vérévé válik az embernek.

2014. május 07.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése