2014. május 6., kedd

Az élet útján



Az élet útján
Tudod arra gondoltam,
hogy az ember az élete útján halad,
azon az úton, ami tele van ültetve
a számtalan lehetőség virágával...
de tán, mert először jár arra,
nehezen képes eldönteni,
hogy melyik jó a számára,
és melyik az,
amelyik az ittlét értelmét
veszélyezteti halálosan,
melyik kamatozik jól,
hosszan,
melyik adja csak
a pillanat múló örömét:
kamatként pusztulását
az értelem lehetőségének is...
van, hogy útja során
összeszedi mind,
mit lehet könnyen pénzzé tenni,
azzá teszi
még azt az energiát is,
amit, mint lehetőséget
a hasznosra fordítani
megkapott ajándékba:
kincseket enged pocsékba,
elmegy a mindenhol ott lévő,
rossz talajban is felbukkanó
értelemteremtő lehetőség mellett...
pedig az lehet,
akár az összegyűjtött pénz is,
ha már elment a természetes mellett,
hasznosíthatná a mesterségeset,
de, mert az ember sokszor
az értelmes élet lehetőségének,
a sajátjának a gyilkosa,
azt is leginkább fordítja másra...
begyűjti a sok,
azt a kevés időt is kitöltő gyomot,
s nem szedi csokorba,
veszni hagyja
az élet értelmét megtermő,
számtalan,
úton útfélen ott levő
csodatévő virágot.



2014. május 06.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése