Gyermeki boldogság

Gyermeki boldogság 

Tudod arra gondoltam,
hogy a kisgyermeknek
még a látványa is gyönyörködtető
az őt figyelő szemeknek,
de, ami belőle igazán elér a lélekig,
ami meghatja a benne gyögyörködőt,
az a máshol nem tapasztalható,
az az ártatlan tisztaság,
amit, mint egy játszóruhát
kinől hamarosan, mintha fényét,
hatalmas értékét
elveszítené a gyémánt,
s kézbe fogva válna egyszerű,
a soktól cseppet sem különböző kővé...
valamiért ez az életnek a rendje,
s ha egynek-egynek a ragyogása
csodák csodájára ebben a világban
mégis megmaradna,
az a sok közül a sorból kilógna:
először csak megmosolyognák,
gondolnák visszamaradottnak,
de bosszantana is sokakat
érthetetlen mássága:
maradna magára
gyermeki tisztaságával
látszólag haszontalan...
de talán
a leghatásosabb prédikáció
sem lehet annyira elgondolkodtató,
(azt se hallja meg mindenki)
mint az, akiről mindennek ellenére
messziről sugárzik
a megmagyarázhatatlan,
ōnfeledt, őszinte tisztaság
gyermeki boldogsága.

2014. május 19.