Játékszereink
Játékszerünk volt az
egész világ. Bogáncsból készített bútorok között fontuk a kukoricacsuhé
babákat. Mákgubóba, makkba képzeltünk figurákat. A természet tele volt
csodával. Élveztük a fecskék csivitelését, velük szálltunk a kék ég felé. Fürge
gyíkok útját kísértük a fűben. Csodálattal néztük, nevettük az ügyes
mókus-tornászokat. Pacsirta zengedezett az arany mezőn. Suhanva lepkéket
kergettünk. A szél szárnyán repültünk tova, - meséket képzeltünk minden köré. Az
eső áztatta földbe tapicskoltunk mezítláb, kezünkkel sárszobrászkodtunk. A tó
partjáról csodáltuk a fickándozó halakat. A ragyogó Nap felé szállt a pöttyös
labda. Búgócsiga pörgött előttünk, halk dallamokat sziszegve. Rongybubáinkat
ringattuk szeretettel. Mesekönyvünk lapjaiból kiléptek a sárkányok, a
boszorkányok, hogy álmainkban riogassanak bennünket. Királylányok és királyfik
keltek egybe, és a jók mindig elnyerték jutalmukat, a rosszak pedig
meglakoltak. Dobókockák pörögtek az asztalon, a kiterített családi társasjáték
mellett. Iskolai osztályzatokat osztott a gyerek tanító-nénink.
Mesebeli tájakra repített a hintaló, meleg párájukat éreztük
az istálló mélyén az óriási, .- félénken figyelt, rettegett lovaknak.
Izgatottan kerestük a
rejtekhelyünket bújócskázáskor.
Vígan pörögtünk a képzelt
színpadon babos szoknyánkban, az alóla kilógó, zizegőre keményített csipkés
alsószoknyával. Csetlettünk, botlottunk, tánc lépkedtünk magunk kísérte dalokra
- gyermekkori emlékek ragyogásában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése