Te vagy ... téged
látlak
„Téged látlak az
egeknek
Magas, tiszta
kékjében:
Téged látlak a
vizeknek
Folydogáló tükrében:
Nappal a nap
aranyának
Ragyogó
láng-fényében:
Éjjel a hold világának
Reszkető ezüstyében.
Minden
időperczenetben,
Mindennémű
szegeletben”
*
Napokkal előtte ünneplőbe
öltöztetem a szívem, mikor várlak Benneteket. Nagyon szeretném elmondani, mit
is jelentesz nekem, de minderről olyan nehéz beszélni. Biztosan érzem, -
túlzottnak tartod, - de mikor eljössz hozzám, tiszteletedre ragyog a Nap.
Tiszta, ragyogó, vidám, azúrkék az égbolt, még ha hideg is a levegő. Fénylő
sugarak játszadoznak az ablaküvegeken. Titokban figyelem a szemed. Ragyog a
fényben és az én életemben.
Ha szomorúság, bánat
van is Benned, mikor hozzám jössz,
- szíved mélyére
rejted, hogy örömet, szeretetet hozz életembe.
Vigaszt hozol –
tudtodon kívül – vagy tudatosan. Ragyogó kincsem vagy, akire rátaláltam –
szelíd balzsam fájó szívemre. A szereteted talán már rögeszmémmé vált, de
nélküled a reménytelenség fonna körbe. Mióta megismertelek, bennem élsz –
minden pillanatom lételeme vagy. Példaképem – minden tekintetben. Félszegen
ölellek meg, mikor találkozunk – féltve a varázst, hogy hirtelen álommá
foszlik. Pedig valóságom vagy. Felejtek kínokat, fájdalmakat, ha itt vagy.
Szivárványom vagy, csendes kis életem színes reménye. Lényed dallamokat zeng,
körülölelnek melodikusan. Szívem, lelkem boldogan szárnyal, fürdik éltető
szeretetedben.
*
Te vagy az én italom
Te vagy az én
kenyerem
Te vagy az én fényem
Te vagy az én életem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése