Embernek maradni
Tudod arra gondoltam,
hogy az ember
egy szinten ne legyen
a pocsolyába fetrengő
állattal,
ahhoz kell a tartás,
az erős akarat...
de csak akkor lesz jó
a póz,
ha igényei vannak a
világgal
és önmagával szemben,
nem enged bármit
magához közel,
és meggondolja jól,
mit mutat magából…
egy bizonyos szint
alá,
történjék bármi,
nem szabad kerülni,
mert veszítve a
tartásból
könnyen lent ragad, a
mélyről
nehéz újra
kiegyenesedni,
a szintet óvni kell,
hogy lehessen
önbecsülése,
szilárdan ellenállni,
a mocskos árral nem
vonulni,
még ha jó is lenne
néha
kicsit lazítani…
kell az állandó
éberség,
mert a mocsok lehúz,
könnyen ránt magához,
de önmagában az ember
gyenge,
merevítőre van
szüksége …
az életét a tudata
segítségével
mesterségesen
irányíthatja,
ha mindig figyel
arra,
(pocakot be, hátat
ki)
milyen a tartása…
talán magát jól is
érezheti,
el is engedheti,
nem kell fegyveres őr
annak,
akiben a szeretet
talál otthonra…
akkor már
az egyenes tartást a
lakó adja,
úgy, hogy nem kerül
fáradságba,
olyan lesz tőle az
ember,
mint ki született
a tökéletes
tartással...
általa az út,
(az élet)
természetes,
megóv, segít,
hogy erőlködés nélkül
is
ember maradjon
az ember.
2011. szeptember 05.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése