A lélek tápláléka ...
Tudod arra gondoltam,
hogy az embert a
kenyér táplálja,
a földből táplálkozik
a búza,
a föld önmagát adja
táplálékul,
de csak kölcsön,
hasznosításra,
hogy aztán kerüljön
vissza
a belőle kivett erő,
az az embernek érdeke,
mert erőtlen
legyengítve…
tegnap még
lengette a szél
a kéklő búzakalászt,
holnap,
kizsákmányolva,
benne elsatnyul az
áldás,
nem termi,
nem teremti meg
az életet adó
kalászt,
de megterem benne
minden,
ami haszontalan,
minden, ami káros…
mert igénytelen a
rossz,
burjánzik olyan
helyen is,
ahol a jó csak
sínylődik,
ahol végül el is
pusztul,
nem terem kenyeret…
a lélek tápláléka a
szeretet,
a szeretetet életben
a viszontszeretet
tartja,
az az ő tápláléka,
anélkül,
mint az élet napsugár
nélkül,
mint víz nélkül a
virág…
egy ideig még
fájdalmasan vegetál,
majd egy szomorú
napra virradva
végleg elpusztul,
táplálék nélkül éhen
hal,
s mert ő maga
a léleknek a
tápláléka,
nélküle ott sem terem
meg a jó,
csak az igénytelen,
a mindenhol gyökeret
verő rossz,
a kegyetlen gonosz.
2011. szept. 09.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése