Szívemben érzések
milliói
SZERELMEM!
Szívemben érzések
milliói kavarognak,
fejemben „mappák” –
„levelek” sora.
Olvasok! Olvasom az
életemet, olvasom
a szerelmemet, az el
nem mondható, de mindig Neked szóló érzéseimet.
A fájdalmamat, a
hiányodat… - Igen, a hiányodat! –
Összehasonlítok:
előttem „levél” halmok…
Az egyikben „
egy év,, - a másikban kicsivel több …
És mégis, - milyen
egyforma, - szinte ugyanaz …
Érzések, - fájdalmak,
- ki nem mondott, de mindig leírt szavak, - gondolatok…
Az életem – az
Irántad érzett szerelmem… És a már régen tudott bizonyosság ...
*
„Ha szeretsz engem
Kedvesem, akkor ne mondd azt, hogy reménytelen ez a szerelem.
Míg a gondolataim Rád
találnak, míg a képzeleted a képzeletemmel ölelkezik,
míg keresed a hozzám
vezető pillanatot, míg a hangod a hangomba simul,
addig ne mondd, hogy
reménytelen ez a szerelem.
Ha már nem tudsz
rólam, csak hiszem, hogy engem szeretsz,
ha ábrándjaimban
Téged ölellek, de a Te vágyaid mást akarnak.
Ha azt mondod, nem
szerelem az ilyen, nem kérsz a semmiből,
akkor mondhatod, hogy
reménytelen.
Akkor - akkor is az
lenne, ha szorítanám a kezedet, ha megfulladnák az ölelésedben,
ha közös lenne a tető a fejünk fölött: akkor
is” …
*
Elmosódott
körvonalak, - csak lecsukott szempillák mögött
„látható szemek”, nem mozduló, mégis érezhető,
-
simogató kezek, - …
és a szívemben örökké tartó szerelem
Irántad …
Szeretném a még hátralevő életemet
„végigtáncolni” Veled – bénán ,
- belül mélyen a
szívemmel, - a lelkemmel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése