Parkok
Szobrok sokasága.
Egy-egy tudós, nagy politikus, szabadságharcos.
Körülöttük dús lombú
fák, tarka, színes virágok lengedeznek,
virágzó bokrok ontják
illatukat a légben. Lila apró kis kelyheik élénken virítanak.
Az égbolton
színfoltok rezegnek.
A felhők olyanok, mintha sokféle mesefigura vonulna fel.
Az égbolt egy mozgó
csodakert, pufók felhők, amint a szél bele-bele kapva sodorja tova.
Az egyik pillanatban
fehér hab gomolyog, másik pillanatban a csipkék közül kivillan az azúrkék égi
óceán végtelenje. Kergetőznek,
játszadoznak és milyen haragosan robognak, mikor a vihar eléri. Összekócolódnak
az addig békés, bársonyos csipkék, szürkévé, vagy feketévé váltva az égi
udvart.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése