A világban ketten ...
Tudod arra gondoltam,
hogy sok ember él a
világon,
akiket összeköt a
közös,
az, hogy emberek
mindnyájan…
és vannak kisebb
közösségek,
kiket a közös haza,
a közös nyelv, a
közös otthon,
az együvé tartozó
család tart össze…
de hiába minden,
mert minden ember
egy külön világ,
s mert egy szál
virágként áll
abban a világban,
attól oly magányos,
akkor is, ha sok kis
külön világ
körülötte kering…
külön világ,
hol mindenki az
ügyvédje
saját magának,
mindenki képviseli a
legfontosabbat,
önmagát…
s míg ez így van,
addig az ember,
hiába is sok a közös
vonás,
csak marad magányos…
hogy ne legyen az,
talán nyitni kellene,
belépni egy másik
világba,
ahol él más is,
ahol minden olyan
fontos,
talán még fontosabb,
mint a saját…
de oda csak
a szeretet útján
lehet jutni,
és ha nem csupán
önmaga ügyvédje,
amikor már fontosabb
a sajátnál
a másiknak az élete,
a másiknak a világa,
akkor talán
összemosódik idővel
az enyém és a tied,
s ha a világban
ketten van az ember,
az pont elég ahhoz,
hogy ne legyen
magányos.
2011.szeptember.17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése