A szeretet - szabadság ...
Tudod arra gondoltam,
ha nem szabad,
akkor az ember rab,
hogy a mérleg
billenjen jó irányba,
sok-sok falat kéne
lebontania,
megdönteni ezer éves
tabukat…
és ha lehetne is
határtalan,
ha látszólag
már nem állna semmi
útjába,
a szabadságot talán
akkor se érezné…
mert a szabadság
érzés,
nem pedig körülmény,
visszahúzónak,
rabtartónak
még mindig ott van az
önmaga,
és ha önmagából
vetkőzne ki,
akkor is csak
rabja maradna a
körülményeknek,
míg nem érzi meg
a szárnyalás
szabadságát…
és hiába a repülő,
hiába ragaszt magának
szárnyakat,
akkor se lehet
szabad,
ha az eszköznek van
kiszolgáltatva…
de talán mégis lehet
az ember szabad,
mert a szabadság
belső érzés,
ami független minden
külső körülménytől,
ha van, nem vehetik
el a falak,
nem, a bilincs a
kézen,
mert attól szabadság,
hogy legyőzője
nincsen,
semmi sem uralkodik
rajta…
mint hideg télben a
forró kályha,
a fagy
dermesztő hidegét
az ablakon keresztül
látja,
de a tél rabságát nem
érzi át …
a repülés lehetősége
kevés,
a szabadság:
a szárnyak nélkül is
repülés…
arra, hogy a
mindenkor rab embert
valódi szabaddá
tegye,
csak a szeretet
képes,
a szeretet szabadsága
a legkülönlegesebb
szabadság,
olyan szárnyaló
érzést ad,
amit nem befolyásol
semmiféle fal,
semmiféle külső
rabság.
2011. szept. 01.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése