Belülről fakad …
... Az érzések:
Szeretni mindenünkkel, az álmainkkal - és a magunk csendességében, kitartóan
... Te tudod, milyen az, amikor magad csendességében a fél éjszakát
végigsírod?, - mikor a sírással ringatod magad álomba? - Mert fáj minden ki nem
mondott szó . - Mikor a világba kiáltanád, hogy mennyire szereted őt, de meg
sem mersz szólalni - csak visszafelé nyeled a könnyeidet, hogy el ne
riaszd ŐT ezzel is - Attól is boldog vagy - és megállítanád az időt
- a pillanatot, hogy mellette lehetsz és magához ölel - és hogy a gyönyörű
szemeit látod könnyfátyolodon keresztül - Talán szeret is téged és mégis
annyira fáj - Várod a szavakat, de csak a nagy kérdőjelek vannak a szívedben :(
És az övében???
Minden gondolatom, és
szavam Neked szól – Szerelmem! Hiányzol! A múló idő feszít, fáj. Az emlékeim,
minden érzésem, minden fájdalmam belülről fakad - és csak érted. Ez a fájdalom
sokszor olyan elviselhetetlen.
„Félek, amikor elmégy
Az éjjel fekete
tengerén át
Szürke házfalak közt
lépkedsz,
Ködfalakon át
Félek, amikor kezed
Elhagyja kezem,
S kihűlni látszó
ujjaim
Érintésedért
esedeznek”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése