2016. április 25., hétfő

Mosolyogj ...



Mosolyogj ...

Tudod, arra gondoltam,
azt mondják, hogy mosolyogj,
minél többet mosolyogsz,
annál szebb lesz a világ,
meg azt is mondják,
hogy a mosoly semmibe se kerül,
a mosoly valóban nem kerül pénzbe,
de neki is van fizetsége,
az ő fizetsége a belső béke,
nem, így nem jó, a mosolytól
a színfalak mögött nem,
csak a színpadon születik a béke,
inkább megfordítva,
a mosoly fizetség a belső békéért,
anélkül csak olyan a mosoly,
mint a pénz,
ami mögött nincsen érték,
az ember,
mint a pénznek hazudott papírt,
úgy szórja világba a mosolyt,
ami egy ideig talán meg is szépíti,
csak míg nem derül róla ki,
hogy értéke nincs,
mögötte nem harmónia,
nem kedvesség,
csak irigység, féltékenység,
mögé bújtatott rosszakarat,
vagy éppen tátongó üresség van,
a lélekben mindig működik valami,
mint ahogy az agyban a gondolat,
a lélekben,
amelyikben nincsen béke,
abban háború van,
nulla a legritkábban,
de az ember többet mosolyog,
mint amennyit a lelke megkíván,
mondják, mosolyogj,
a mosoly semmibe se kerül,
és az ember mosolyog,
mert neki az semmibe se kerül,
az csak az arcának egy grimasza,
mosolyog,
mintha az a virág mosolyogna,
amelyik szenved az aszálytól,
de ő képtelen a színjátékra,
nem úgy, mint a szeretetlenségben is
udvarias mosolyt színlelő ember.

2009. márc. 31.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése