Ha haszontalanul ...
Tudod arra gondoltam,
hogy rossz
belegondolni,
de az ember
haszontalanul él a világban,
mindent csak azért
tesz,
hogy jó legyen az
élete,
hogy a saját élete
legyen jó,
ha jó is az ember,
nem a világért,
csupán önmagáért,
a saját üdvéért, a
saját nyugalmáért,
a jó ember se hoz
hasznot,
talán csak kevesebbet
rombol,
még a legjobbunk is
többet árt
szűkebb otthonunknak
a Földnek, mint
amennyit használ,
az ember nem véletlen
érzi,
hogy nem marad utána
semmi,
de elfogult magával
még így is,
még ezt is tévesen
gondolja,
mert szegényebb lesz
a világ utána,
rosszabb, mint
amilyen volt előtte ,
szennyezettebbek
lesznek a vizek,
nehezebb lesz a
levegő,
mérgezettebb az
anyaföld,
mihaszna az ember a
világon,
hasznot nem,
csak haszontalanságot
hagy maga után,
még ha nem is mérhető
a kár,
amennyit egymaga
okozott,
amit összességében
teszünk,
attól katasztrófába
kerülhetünk,
de talán van egy
esély,
hogy mégis hasznossá
legyen,
ha csak egy kis
pontjának is a világnak,
szinte mérhetetlen az
a haszon,
de ha mindenki annyit
hozna,
a Föld,
mint a csillagos ég
úgy ragyogna,
akkor már senki nem
élne hiába,
ha a szeretete fénye
világítana,
ha a másik embernek
utat mutatna,
akkor,
mint ahogy értelme
van az esőnek,
úgy értelme lenne
az ittlétünknek,
az eső életet ment,
az egész élővilág
életét menti meg,
a szeretet csak egy
másik emberét,
vele már értelme van
a létnek,
mert akire szükség
van,
ha csak egy kis pont
is az, amelyik
a szeretetétől
virágba borul,
akkor már az egész
nem hiábavaló,
hiszen van valaki
ezen a világon,
igaz, csak egy pontja
a világnak,
aki ettől a
szeretettől érzi azt,
hogy érdemes élni,
és ha van ilyen,
akkor már érdemes
volt megszületni.
2009. márc. 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése