Fészekrakás …
Madárpár röpköd
csivitelve, cikázva.
Csőrükben apró kis
ágakat hordanak. Építik fészkeiket, szorgalmasan rakják új otthonukat.
Az élet, - a
szerelem, - a természet csodája.
Meg-megállnak,
összecsivitelnek – így beszélgetnek egymással.
Megpihenve, majd
röppenve tova és újra vissza az épülő fészekhez, hordva az újabb elemeket.
Csőrüket a forrás vizébe mártva, tapasszák a fészek falát.
Fáradhatatlanul –
újra elröppenve és újra együtt tova.
Az alkony aranyló
fényei árnyat vetnek a fészekre. Az est sötét már. Új fészkükben összebújva
egymással, fel-felcsiccsenve az ezüstlő Hold alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése