Igazán élni …
Tudod arra gondoltam,
egy kívülről figyelő
azt gondolhatná,
hogy önző az ember,
szeretne mindent magának,
semmiről nem képes
lemondani,
de talán ez nem is
önzés, inkább szeretetlenség,
amikor a földet
mérgezi, öngát mérgezi,
és mérgezi a saját
gyerekeit,
aki mérget ad másnak,
aki mérget ad
magának,
mondhat bármit is,
az azt nem szereti,
mintha hiányozna az
emberből az életigénylés,
lassan mindenre nemet
mond,
amit az élet jó
szándékkal, bőkezűen osztogat,
és mindenre igent,
ami megkeseríti az életet,
a gyerekéét, a
sajátját, és az egész világét,
ha valóban önző
lenne, akkor mérlegelne,
magába, és a világba
csak azt engedné,
ami megszépíti az
életet,
ami az utódainak szép
jövőt hoz,
de az ember nem
mérlegel,
mint akinek mindegy
minden,
szeretek, még azt
mondja,
de már átkot, nem
áldást szór a világba,
talán azért, mert
kiszáradt belőle
a szeretetnek a fája,
azért képtelen az
igaz szeretetre,
de míg a szív dobog,
a remény él,
hogy valahol lelkének
a zugában
maradt még egy
picinyke mag,
ami egyszer
kicsírázik,
fává növekszik,
virágba borul,
és végül sok-sok
szeretetmagot szór el,
akkor az ember kővé
vált szíve is megenged,
és megtudhatja,
igazán élni mit is jelent.
2010.márc.25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése