A szeretet melege

A szeretet melege 

Tudod, arra gondoltam,

hogy az ember legnagyobb félelme,

egyszer is utoléri őt is a betegsége,

olyan, ami ellen végképp tehetetlen,

fél, mint valami irtózatos ellenségtől,

és eljön,

előbb utóbb rátalál mindenkire,

mint egy erős hadsereg érkezik,

és az embert rabszolgájává teszi,

hogy másra már nem is tud gondolni,

pedig talán nem is a támadó

az ellenállhatatlan,

hanem az ember a gyenge,

lehet, hogy nincs is ellenséges sereg,

hanem a bajnak maga megy,

mint amikor valaki kialvatlanul,

félig ébren, és félig alva,

támolyogva esik a falnak,

amelyik mindig is ott volt,

ő nem is tehet róla, hogy ott áll,

amikor beteg lesz az ember,

próbál megszabadulni a csapástól,

de mint az erdőtűz, egyik helyen eloltják,

másik helyen fellobban az emésztő tűz,

kapkod balra, kapkod jobbra, jó lenne,

ha olyan gyógyszer lenne,

ami helyreállítja az eredeti rendet,

visszaadná az elveszített egészséget,

mikor még nem volt huzat a fülnek,

senki nem tudja megmondani,

hol lehet rátalálni az elveszített egészségre,

amikor még nem voltak tűzfészkek,

mikor még észre se vette,

a károkozókat észrevétlen lesöpörte,

de hát azt a gyógyszert még nem találták fel,

csak a harcot a fallal, a nem létező ellenséggel,

de megbetegszik az embernek a lelke is,

ha hiányzik belőle, ami megvédje,

ha hiányzik a egészsége,

a melegítő szeretet,

és ha a lélek fázik,

akkor minden kis karcolás leveszi a lábáról,

a falán, mintha ózonlyuk lenne,

minden  káros sugarat átereszt,

segíteni rajta az orvosok sem tudnak,

itt eloltják a tüzet, ott újra fellobban,

valami gyógyszer kellene,

amelyik visszaadja az ellenálló képességét,

a valamikor megvolt egészségét,

ami mindent a helyére simogatna,

de talán nem is kell az orvosság,

ha megtalálja a lélek, amit elveszített,

az elveszített egészségét,

az elveszített szeretetét,

akkor megszűnik minden ellenség,

a legnagyobb vihar után is

csak prüsszent egyet,

a megtalált szeretet melege
mindent rendbe tesz.

2009. márc. 20.